A kilencvenes évek közepén Magyarország bekapcsolódik a nemzetközi felmérésbe. A szakemberek 1995-ben elvégzik az első ESPAD-vizsgálatot, amelyet 1999-ben megismételtek. A középiskolások körében végzett felmérés adatai közül érdemes néhányat összehasonlítani, értelmezni, mert segít tájékozódásban és tervezésben.

A veszélytudat csökkenésére utal, hogy 1995-ben a marihuána kipróbálását a fiúk 15%-a nem tartotta veszélyesnek, összesen (fiúk lányok együtt) 64% tartotta nagyon veszélyesnek.

Ugyanerre a kérdésre az 1999-es felmérésben adott válaszok, aránybeli eltolódást mutattak. Nőtt (21%) a csekély veszélyesség megítélése és ennél nagyobb százalékban csökkent (53%) a nagyon veszélyesség megítéltetése.

Hasonló a helyzet, csak még jelentősebb változásokkal az amfetamin kipróbálását illetően. 1995-ben a diákok több mint 60%-a tartotta nagyon veszélyesnek, míg 1999-ben már csak alig több mint 50%-a. A csekély veszélyesség megítélése természetesen fordított arányban változott.

A szipuzás kipróbálása is elfogadhatóbb és egyre kevésbé veszélyesnek megítélt szerfogyasztási forma volt.

Ezek az adatok azt jelentik, hogy a fiatalok körében egyre inkább elfogadottabb a tiltott drogok jelenléte és kipróbálása, a drogfogyasztással kapcsolatos veszélytudat csökkent. A természetesség nehezíti a tanulók elutasítási képességeinek kialakulását és megszilárdulását.

További problémát jelent a nem megfelelő pedagógiai problémakezelés (korrekt információ hiánya és a pedagógusok eltérő értelmezése), valamint a szakmailag gyakran kifogásolható média interpretáció. A fiatalok drog-megítélése ezért nem csak a tényeken alapul, és csak részben tekinthető reálisnak. Így magas lehet az aránya a valótlan vagy torzultan értelmezett és hiányos információnak.

A kipróbáló drogfogyasztó (különösen az amfetamin származék, és marihuána) kortársak beszámolói a kockázatmentes pozitív élménykeresés mintáját sugallják a többiek számára.

A fenti helyzethez társul még a jelen időszak identitás problémája, amely valószínűsíti a helytelen vagy hibás döntéseket, többek között a drogfogyasztás visszautasításával kapcsolatban is.

Erősíteni kell tehát a fiatalokban, a külvilág valós értelmezéséhez és a helyes döntésekhez szükséges készségeket, amelyeket interaktív gyakorlatokkal indirekt módon lehet elérni.

Ugyanezen vizsgálat egyik kérdése arra irányult, hogy a fiatal, hol fogyasztott legutóbb drogot. Két adatot érdemes kiemelni és összehasonlítani. Az 1995-ös felmérés szerint a diszkóban fogyasztottak a legtöbben, míg az 1999-es adatok szerint az otthon vette át a vezető szerepet, és ha ehhez hozzáadjuk a más lakásában (barát osztálytárs) történő fogyasztás arányát is akkor ez 42.9%.

Ez egyrészt azt jelenti, hogy az alkohol helyett az illegális drogok vették át a vezető szerepet a discóban, másrészt akként is értelmezhető, hogy nagyobb figyelmet kell fordítatni a szülőknek az otthon kontroljára.

Talán van egy olyan üzenete is ennek a jelenségnek, hogy a kulcsos gyerekek már a legális szerfogyasztással is inkább kivonulnak a "nyilvánosság" elöl, és visszahúzódnak a dolgozó szülők által napközben nem, vagy alig ellenőrzött lakásokba.

Az adatokból azt lehet megállapítani, hogy szinte minden anyag fogyasztásánál csökkent az első kipróbálás életéve.

A rendszeres dohányzók száma a százalékos megoszlás alapján a 15-16 éves kortól határozottan csökkenő tendenciát mutat, míg a 11-12 évesek között növekszik.

Ennél nagyobb eltérést mutat a két korosztálynál az első cigaretta kipróbálása. A 16 évesek között az 1995-ös felmérés 4.3 % 1999-re visszaesett 0.9 %-ra. Ezt a pozitív tendenciát lerontja az, hogy a 11 év alattiak körében az első cigaretta kipróbálása 5 %-al nőtt.

Az adatok világosan azt mutatják, hogy az iskola alsó évfolyamaiban kell megerősíteni a dohányzással kapcsolatos prevenciós munkát, mert ezekben az években mutatnak leginkább gyengeséget az elutasítás tekintetben. Más szimbolikus helyzetekben kell lehetőséget biztosítani a gyerekeknek, hogy felnőttebbeknek láthassák magukat, illetve, hogy gyakrabban tudjanak önálló döntéseket hozni.

Még egy jellemző adat a sok százból.

A gyógyszerek (szedatívumok, trankvillánsok) ismertségi százaléka az 1995-ös 93 %-ról 1999-re visszaesett 90 % alá. Az amfetamin ismertsége viszont az 1995-ös 21.3 %-ról 1999-re több mint háromszorosára 75.6 %-ra ugrott.

Az előző adatokból jól látható a korszak uralkodó drogjával az amfetaminnal kapcsolatos népszerűség jelentős növekedése.

A bűnügyek és büntetőeljárások száma az elmúlt 10 évben sokszorosára nőtt. Az ismertté vált "visszaélés kábítószerrel" bűncselekmények száma 1990-ben mindössze 34 volt, míg 1998-ban már 2068.

Az elmúlt években többszázszorosára növekedett a lefoglalt kábítószerek mennyisége, és az elfogott futárok száma is emelkedett.

A kábítószer fogyasztásával összefüggő halálesetek száma is folyamatosan növekvő tendenciát mutat.

Az évezred küszöbén Magyarországon a diákok egyharmada már kipróbált illegális drogot.

Egyes szakemberek több mint 150.000 rendszeres kábítószer-fogyasztót feltételeznek akik közül a függő betegek számát 30-40 ezerre teszik.

Az eddig ismertetett adatok magukért beszélnek és egyre sürgetőbbé teszik a szakmailag korrekt pedagógiai választ a több mint másfélmillió magyar diák iránt vállalt és érzett felelősség miatt is.

Írta:
Takács Péter
Pszichopedagógus

Szakmai lektor:
dr. Rácz József
pszichiáter

Kiadja:
A T + T Humán Szolgáltató és Oktatási Központ Betéti Társaság

Felelős vezető:
Tüske Lenke
ügyvezető

Készült az Oktatási Minisztérium megbízásából